(forrás: google.com)

Dear Queens and Kings!

A nevem Anna és ez itt a legelső posztom a BloggerQueens blogmagazinon. Örülök, hogy itt lehetek a többi íróval együtt és remélem, érdekesnek találjátok majd az általam írt cikkeket. Rögtön kezdésnek egy sorozattal indítanék, amit 3 részre szedtem.

  Oké, első ránézésre elég polgárpukkasztónak hat a cím, hiszen pont ez ellen írok. De akkor miért is vágtam bele hirtelen a közepébe? Vagy melyik részére gondolok itt a média szó alatt? Nos, igazából az összes felületre.

  Vegyük is sorra ezeket: youtube, facebook és a tv. Bele vehettem volna az újságokat és a napi/ hetilapokat is, de nem sok értelme lett volna, hiszen ezekben nem újdonság a téma. Gondoljunk csak itt például egy napirovatra, amiben napról napra 50 vagy annál több oldalnyi szaftos pletykát és hírnek nevezett vackot szednek össze, hogy a kedves olvasó a következő nap is kifizesse azt a pár száz forintot. Az ilyen újságokkal egyébként nem ápolok közvetlen kapcsolatot, ezért is csodálkozok, hogy ilyen nagy ellenszenv alakult ki közöttünk. Bár engem nem nagyon tud érdekelni, hogy Kiss Józsika unokája szerint a nagyapja megtalálta a tökéletes párt magának, de lehet, hogy a szomszéd Marika néni figyelmét pont ez a szenzációs címlap sztori kelti fel. Vagy a hihetetlennek számító hírek, mint, hogy lapunkban olvashatnak először arról, hogy miért váltak el Csilláék. Ilyenkor csak néhány kérdés merül fel bennem. Ki az a Csilla? Ki a fészkes fenét érdekel, hogy elváltak?
  Rendben, a tervem, hogy nem ugrok fejest a bulvárlapokba, nem vált be. Több betűt nem is szeretnék pazarolni erre.

I. Akkor most kezdjük el a cikk lényegesebb részét. A manapság csak clickbait-nek nevezett jelenség vagy fogalom (aki ahogy szeretné) a közösségi oldalakon, vagyis az interneten tűnt fel először. Ezt vettem az első helyre, hiszen ezt gondoltam a legfontosabbnak. Gondolok én itt ilyenre, hogy „Szörnyű esemény szakította félbe az esküvőt” és amikor megnyitjuk, a linket az oldal barátságosan megkér minket arra, hogy osszuk már meg az ismerőseinkkel a bejegyzést, hiszen biztos marhára érdekli őket és akkor megnézhetjük, mi is volt az a tragikus esemény. Nos, miután mi megosztottuk ezt a nagyvilággal és izgatottan nézzük, hogy mikor hal meg valaki (jó tudom, csúnya példa, de álltalában mindenki ezt szokta várni az ilyen címeknél) csodák csodájára kapunk egy egyszerű, rossz minőségű videót egy zökkenésmentes esküvőről.
II. Valószínűleg már mindenkinek leesett, hogy mire gondolok, így tovább léphetnénk a következő szintre. Ez már nem a kattintásvadászatról fog szólni, mégis van közük egymáshoz. Amikor direkt szeretnék becsapni az embereket. Itt is van egy tökéletes facebookos példám. „Osztd meg a képet, írd kommentbe, hogy 4 és nézd, mi történik”
Oké, oké, oké értem én, szükségünk van a like-okra, a megosztásokra és ezt hogyan érik el az emberek? Most nevethetnek néhányan, hogy hagyjuk már, ennek csak a hülyék dőlnek be, vagy miért van facebook-ja annak, aki ezt beveszi? Megmondom őszintén, biztos vagyok benne, hogy mindannyian estünk már bele ilyes fajta „viccekbe”.
III. Most jön az utolsó internetes hazugság (ha nevezhetem így) ami nem mellesleg a kedvencem. Ennek már semmi köze az előző kettő példához, de mégis úgy gondoltam, hogy itt van a helye. Nyújtsa fel a kezét az, akinek ismerős ez a levél:

„Szia, a nevem Teresa Figaldo, 26 éve halott vagyok.
 Ha nem hiszel bennem, írd be a nevem google-ba, youtube-ba.”

Egyszerűen zseniálisnak tarom azt, aki ezt kitalálta. De most komolyan. Rájött, hogy hogyan lehet egy egyszerű baromsággal a frászt hozni a fiatalokra és az őrületbe kergetni az idősebbeket. Szerintem nincs olyan ember Magyarországon, aki ne kapta volna meg ezt a levelet valaha is. Természetesen a legtöbben először nem akartak hinni ennek, aztán miután bemásolták a keresőbe a nevet rögtön megtértek és sietve küldték tovább az ismerősöknek. De nézzük csak meg tovább a levelet:

„Ha nem küldőd tovább ezt a levelet 20 embernek, minden este ott leszek az ágyad mellett. Hidd el, ez nem kamu. Ha nem hiszed meg foglak ölni…”

  Külön tetszik benne az utalás, ahol azt bizonygatja, hogy nem kamu. A levél többi részét már mindenki ismerheti. Elidőzik azon, hogy hogyan és mint fog minket kivégezni aztán pedig felsorakoztat egy csomó eddigi áldozatot olyan szép magyar nevekkel, mint például: Leonie vagy Sophie… Legalább erre fordított volna egy kis figyelmet könyörgöm.  Egyébként az ilyes fajta körlevelek még mindig élnek, de kevesebb figyelmet kapnak, mint a fenti.

  Ez lett volna az én személyes véleményem a facebook és az internet szégyenteljes foltjairól. Nem tudom mennyien fognak a torkomnak ugrani egy ilyen jellegű poszt után, de úgy éreztem most végre alkalmam nyílt kiírni ezt magamból, úgyhogy itt volt az ideje.

Köszönöm, hogy elolvastátok és találkozunk a következő posztnál, amiben a fiú-lány barátságokról tervezek írni.