Mindent az aranyhalakról2017.11.16. 13:30, Szofi
Funfact time
Kedves királynők és királyfik!
Bizonyára mindenkinek volt már kisállata, vagy szeretett volna már egyet. Sokan sajnos nem engedhetik meg maguknak, hogy állatkát tartsanak. Akár a saját vagy szülők allergiája, akár a bérházi helyhiány, akár az időhiány miatt. Mostanában egyre több helyen látom az aranyhalak felbukkanását, amit én kifejezetten pozitív élményként élek meg. Sokan igazán keveset tudunk ezekről a nagyszerű kis lényekről, beskatulyázzuk őket, vagy nem is akarunk eljátszani a gondolattal, hogy mi is gazdái legyünk egy ilyen apróságnak. Úgy gondoltam ideje kicsit figyelmet szentelni nekik, így összegyűjtöttem néhány alapvető információt, érdekes tényt, és hogy miért is érdemes tartani.
Az aranyhal eredete az ősi kínára vezethető vissza. A Koi pontyokból tenyésztették ki, azok kicsinyített változatai. Eredetileg élelmezésre használták ezeket a csodás kis állatokat, majd a legszebb példányokat kezdték el kedvtelésből díszként tárolni parkok, kastélyok tavaiban. Persze itt nem arra kell gondolni, hogy a napjainkban is elterjedt akváriumokban is lubickoló apróságokat ették, hiszen még egy sushit is nehéz lenne csinálni belőlük. Az eredeti aranyhalacskák akár 50-60évig is elélhetnek, valamint 80-90centiméterre is megnőhetnek így a 6 kilót is meghaladva. Azért az már egy termetes halacska, nem igaz? A Koi pontyok tartása még ami napig is igen elterjedt, hiszen intenzív színeik miatt jól látszanak akár még az algásabb vizekben is. Az aranyhal megnevezés igazán megtévesztő, mivel rengeteg színben megjelenik ma már az aranyon kívül; fekete, fehér, szürke, narancssárga és ezeknek trikolor változatai is. Legtöbbször pikkelyeik fényes csillogásúak, azonban egyre gyakrabban lehet találkozni matt hatású állatokkal is.
Az akváriumi halak közül mára ez vált a legelterjedtebbé, hiszen rengeteg életkörülményben képes megélni. Természetesen rengeteg fajtája van a kisebb állatoknak is, úgy, mint a Koi pontynak.
Nekem otthon egy Watonai aranyhalam van, ami egy nagyobb fajta, kissé hosszúkás testalkatú és hatalmas farok úszóval rendelkezik. Neki nem elég egy aprócska akvárium, mivel igazán hamar nő meg. Természetesen, ha egyedül van tartva, nem kell neki egész medencét venni, de nem árt nem egy mindössze 5literes dobozkába tartani.
Az egyre népszerűbb, és szerintem legmókásabb fajta a Tyotengan, vagyis a teleszkópszemű aranyhal. Jellegzetessége, hogy hatalmas gülü szemei kitüremkednek általában kis zömök testéből, gyakran az ég felé néznek. Ők kisebb méretűek, mint a Watonai halak, így egy ugyanakkora akváriumban többen is kényelmesen elférnek.
Másik mókás példányai a faljak a Ranchu aranyhalak, akiknek dundi testükhöz viszonylag rövid úszók, és pufi fej társul, mi leginkább azt a hatást kelti, hogy a halacskánk agya a koponyáján kívülre került.
Bizonyára estig sorolhatnám a különböző fajtákat, de a végére még egyet szeretnék megemlíteni. Az egyik legkülönlegesebb típusa a Tosakin, ami egy ritka japán faj. Hatalmas farok úszókkal bír, amik visszafelé hajolhatnak, akár a kopoltyúkat is elérve, ezzel gyönyörű, mondhatni már természetfeletti látványt keltve a tiszta vízben úszva
Csak ugyan, ahogyan tényszerű eredete van, ugyanúgy megtalálható a legendákban is. Egy ősi monda szerint egy gyönyörű lány könnyeiből lettek az első aranyhalak, akit a szerelme elhagyott. Szimbolikusan azonban bőséget jelentik, mivel hangalakja megegyezik a kínai bőség szóval. Párosan ábrázolva házasságot és termékenységet is szimbolizálnak. A Bölcsek szerint legalább három kell belőlük a házhoz, bár a kínaiak általában kilencet tartanak: nyolc vöröset és egy feketét. Ha elpusztul az egyik, nem szomorodnak el, hiszen hitük szerint az aranyhal ilyenkor lenyelt valamilyen fenyegető veszélyt, így sokszor kizárólag magának háznak a védelmére tartják őket.
Nekem a kis halacskám igazán közel áll a szívemhez. Ajándékba kaptam 18. születésnapomra barátnőmtől, azóta is boldogít. Itt nem a szarkasztikus ételemben vett boldogításra kell gondolni, hanem a szószerinti értelemre. Amíg nincs akváriumunk talán nem is tudjuk, mennyire fel tudja dobni egy ilyen apróság a szobát. Sokkal melegebbnek, nyugodtabbnak tűnik a környezet tőle és valahogyan feltölt energiával. Itt ragadnám meg az alkalmat arra is, hogy megcáfoljam a közvéleményt arról, hogy az aranyhalak mennyire buták, és csupán 3másodperces memóriával bírnak. Én a saját halamon tapasztalom, hogy meglehetősen hosszanti emlékezőképességgel bír, képes összefüggéseket alkotni. Nem túlzok, ha azt mondom, megismer a halam, hiszen egyedül nekem engedi, hogy úgymond megsimogassam. Tudja, hogy én, és anyukám szoktuk etetni, így csak nekünk jön fel a víz felszínére. Néhány alkalom után megjegyezte, hogy az akvárium melyik részében folyik az etetés, és a nap melyik időszakába, így mindig ott várakozott. Természetesen a tudósok is végeztek kísérleteket az állatkákkal kapcsolatban. Az angliai Plymouth Egyetemen elvégzett kísérletek szerint az aranyhalakat meg lehet tanítani arra, hogy ússzanak neki egy emelőkarnak, amely táplálékkal jutalmazza a mozdulatsort. Sőt, egy későbbi kísérletben a halak azt is meg tudták jegyezni, hogy mely napszakban érdemes próbálkozni a szerkezetnél, a nap más óráiban nem pazaroltak energiát a kísérletezésre.
Fontosnak tartom megemlíteni itt a halacskák tartására vonatkozó néhány írott és íratlan szabályt is. Eredetileg roppantmód elterjedt volt a gömbakváriumban való tartás, amit manapság már nem csak nem ajánlanak, bizonyos helyeken tiltanak is. A gömbakváriumban a halaknak megkavarodik a tájékozódási képessége, és mondhatni megbolondulnak. A kocka, vagy leginkább tégla alakú akváriumok a legmegfelelőbbek a halak tartására, és ezeknek a legkönnyebb a berendezése is. Ha nem egy térelválasztóba van beépítve az akváriumunk, akkor ajánlatos a hátsó oldalát vagy egyszínűre festeni, vagy egy kellemes növényes matricát beragasztani. Ez a hal kedvén is sokat javít. Esztétikailag és hasznosság szempontjából is a világosabb színű kavicsok ajánlatosak az aljára, és persze rengeteg növény. Az aranyhalak különböző akváriumi díszek, búvóhelyek nélkül is tökéletesen megvannak, ellenben mivel kezdetben tavi állatok voltak előnyben részesítik a különböző növényeket. Ezek persze az akvárium esztétikáján is sokat javítanak. Éppen úgy, mint más halakhoz, hozzájuk is szinte elengedhetetlen egy levegőztető, mivel igénylik a friss oxigént. Én már megfigyeltem Tihamérnál, hogy ha már nem működik, akkor erőbedobással a levegőztetője, az az itt az ideje a kitakarításának akkor elkezdi a víz felszínt csipkedni, ezzel mintha egy kevés oxigént próbálna nyelni.
Első nekifutásra ennyi dolog jutott most eszembe ezekről az aranyos kis teremtésekről. Szerintem kimondottan szép ékei a szobának, és őket is lehet majdnem annyira szeretni, mint egy kutyust vagy cicust. Nekem legalábbis nagyon a szívemhez nőtt a csöppség. Nektek milyen háziállatotok van? Esetleg tartottatok már halakat?
|