(forrás: google.com) 

Sziasztok Kedves Királynők és Királyfik! Sok- sok szeretettel köszöntök mindenkit, első bejegyzésem olvashatjátok a Blogger Queens oldalon, aminek nagyon örülök, hogy megnyitotta kapuit és remélem sokan szeretni fogjátok. 

Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy vannak fóbiáim, amiktől rettegek, ezek pedig ha szeretném, ha nem megkeserítik az életem, de a hozzám hasonlók életét is. 

Igyekszem most ezeknek a fóbiáknak a végére járni a saját tapasztalataimon, gondolataimon keresztül, hátha Nektek is tudok segíteni ezzel. Ha valaki akkor én meg tudom érteni, hogy ha valaki fél, retteg valamitől, legyen az : állat, magasság, sötétség, bezártság. A fóbiák tárháza egyébként igen széles, manapság minden félelemre, szorongásra van egy-egy szakszó, mellyel behatárolhatjuk miben is szenvedünk. 

A fóbiák olyan megbetegedések, ahol bizonyos helyzetben intenzív, irracionális szorongás jelenik meg. A szó görög eredetű, a "phobosz" eredetileg ugyanis rettegést, félelmet, menekülést jelent. (forrás:hazipatika.com)
 

Akik valamilyen fóbiában szenvednek, gyakran párosul hozzá pánik akár rosszullét is. Nem kizárt erős szívdobogás, verejtékezés, szédülés. 
 

Nekem első és egyben legnagyobb fóbiám az injekciós tűtől való félelem, ide értem a vérvételt és az oltást is. Emlékeimbe beleégve él, amikor 3 évesen a mandulaműtétem előtt vérvételen ülök és sírok, zokogok. Nem tudom, de biztos visszavezethető a rettegésem erre az időpontra, hiszen onnantól kezdve, gondolok itt az általános iskolás oltásokra stb. mindig gyomorideggel mentem az orvoshoz, hogy most akkor mi lesz velem?! Ez ment minden egyes alkalommal, munka előtt pedig jött a vérvétel. Napokkal előtte már minden bajom volt, - bár ehhez közre játszik a a hipochonderségem is erősen - a párom jött el velem, akinek minden egyes percben elmondtam, hogy most "biztos meghalok". Megmondom őszintén nem tudom, hogy azt az alkalmat, hogy tudtam elviselni, elég nehezen. Már akkor rettegek, amikor a vénát kezdi el keresni. El tudjátok képzelni akkor legutóbb novemberben miket csináltam már egy héttel előtte. Most például senki sem tudott elkísérni, emiatt muszáj voltam magamon erőt venni és most már felnőtt fejjel is elébe menni a problémának, hogy ne féljek már annyira. A buszon odafele azt mondogattam magamnak, próbáltam bíztatni magam, szerencsére unokatesómmal tartottam a kapcsolatot hangoutson aki szintén bíztatott  - igen nálunk az egész család tudja mennyire odavagyok emiatt-  nos, gondoltam lesz időm észhez térni, de hát hamar behívtak, a mázlim az volt, hogy kedves volt az asszisztens, beszélgetett velem, megnyugtatott, hogy látott ő már ennél rosszabbat is, ami mondjuk talán az én helyzetemen egy picit segített, sőt. Valahogy mégha nem is volt jó élmény a vérvétel, de egészen jól alakult a vártnál. Na azt azért nem mondom, hogy gyakran fogok vérvételre járni, de talán egy picit felül tudtam emelkedni a félelmemen. 
 

Következhet a második, ami nem más mint a magasság (akrofóbia): hozzáteszem ezt hál isten próbálom kezelni a magam módján kisebb nagyobb sikerrel. A létrán néha lever a víz, de például a 9. emeleten ahol élünk egészen szívesen nézegetek ki az erkélyen. Ez inkább tini koromban volt gáz, emlékszem a soproni kilátóban remegtem, mikor láttam, hogy még feljebb is lehet menni. Aztán a torna tanárom által jött a drága kis gerenda, ami végül rávilágított arra, hogy nem is kéne annyira félnem, itt is legyőztem magam, bátran felálltam és még talán élveztem is aztán, amikor be kellett mutatni a gyakorlatokat.  
A fájdalomtól való félelmemet talán nem is fóbiának nevezném inkább egy kisebbfajta szorongásnak. Nekem tulajdonképpen minden fáj, ha kicsit erősebben megfogja valaki a kezemet, de akár orvosnál, fogorvosnál vagyok elég nehezen viselem a fájdalmat. Kérdem én - amit már elég sokszor átgondoltam - mi lesz velem szülésnél?
 

Ami még fóbia talán a tömegiszony és a légszomj. Sajnos volt két elég rossz tapasztalatom, a tömeg még talán annyira nem is ,de a légszomj eléggé maradandó volt a számomra a szorongó érzés természetesen rögtön előjött és gyakran azóta is egy-egy helyzetben érzem magamon. 

Egy -két állatos fóbiámat is megemlíteném, bár szerintem ezt is egész jól a helyén kezelem, de amitől rosszul vagyok a bogarak (entomofóbia) és a rágcsálók (musofóbia). Valahogy nem lopták be magukat a szívemben, ha pedig - és most itt nem egy katicára gondolok - beröppen a lakásba, szaladok ki a helységből. 

Egy-egy fóbiát most felsorolnék Nektek, amelyek szerintem elég gyakoriak, ez alapján ti is utána tudtok olvasni félelmeiteknek: 
 

- Algofóbia – fájdalomtól való irtózás.

- Aquafóbia, Hidrofóbia – víztől való rettegés

- Kuloulrofóbia – bohócoktól való félelem 

- Demofóbia, – tömegiszony

- Klausztrofóbia – bezártságtól való rettegés

- Fazmofóbia -szellemektől való félelem 

 

Ami számomra meglepőek, nem hallottam még róluk:

- Ginofóbia – nőktől való félelem

- Fobofóbia – Attól való rettegés, hogy valami fóbiád van

- Oktofóbia – félelem a nyolcas számtól

- Vénusztrofóbia - szép nőktől való félelem

- Globofóbia - A léggömböktől való félelem

- Eritrofóbia – pirulástól való félelem

- Lipofóbicitás – zsíros/olajos közeg elkerülése, vagy pozitív taszítása/elvetése

 

Szerintem mindenkinek magában kellene megkeresnie azokat a kapaszkodókat, amellyel érezheti, hogy győzhet saját maga felett és le tudja győzni a félelmeit, fóbiáit. Mindenképpen el kell hinnünk azt, hogy meg tudjuk csinálni, bíztatni magunkat, igyekezni megfogadni a körülöttünk lévők tanácsait, ha pedig végképp nem megy egy szakemberhez fordulni. Nem szégyen, ő pedig nagyon sok dologban tud nekünk segíteni abban, hogy túllépjünk a fóbiánkon. 

Végszóként egy videóval készültem, Dr. Csernus Imre mondja el a szorongásról és a félelemről való gondolatait: 

Nektek vannak fóbiáitok? Miktől féltek? 
 

forrás: wikipedia, youtube