Kedves királynők és királyfik! Mai posztomban egy olyan sorozatról szeretnék írni ajánlót, ami elég régen rabolt el, és határozottan trónfosztotta Bram Stoker Draculáját az abszolút elsők közül. Ez a sorozat pedig nem más, mint J. R. Ward hazánkban is igencsak népszerű sorozata, a Fekete Tőr Testvériség.

Rólam tudni kell, hogy imádom a vámpírokat, és ezt még Francis Ford Coppola nagyszerű filmje, a Drakula tette lehetővé. Gary Oldmannel a főszerepben nagyon magasra tette a lécet, így nem véletlen, hogy az Alkonyat egyáltalán nem mozgatott meg, sőt. A film után olvastam el Bram Stoker művét, ami tényleg hosszú időre uralta a trónt. Ámde ez 2005-ben megváltozott.
Még középsulis voltam, és kezdő író, akkori írópartnerem be akarta hozni a vámpírtémába Warden világának egy szeletét. Úgy voltam vele, oké, de akkor adja kölcsön az első kötetet. Még az egyik sulinaptáramba hivatalosan fel is van jegyezve egy hétfői napra, hogy hivatalosan is Ward-függővé lettem.

De igazából mit tud ez a sorozat, hogy úgy érzem, mindent kenterbe ver?

Sok helyen találkozok a hozzám hasonlók véleményével, de akad pár olyan is, akiknek ez a műfaj nem jön be. Ilyenkor mindig felteszek magamban három kérdést:
Melyik része nem tetszett abból, amit olvastál?
A fordítással van gond?
A történet felépítése nem tetszik?

Igen, a történetnek vannak helyenként hibái, ezekre lent ki is tértem. Igen, ezt én is beismerem. Nem egyszer taglaltam ismerősök között, hogy az orvosi részével bajok vannak, vannak logikátlan lépések, és néha túl sok az erőszak, vagy az utóbbi kötetekre igencsak jellemzővé vált a káromkodás. Mintha a napjaink tévéjéből nem ez menne állandóan, de mindegy. A káromkodás engem mondjuk egy szintig zavar, de szerencsére nem azt kell olvasnom, hogy kiesik Vishous szájából egy rotációs kapa, csak mert elkáromkodta magát. Innen is millió csók Lukács Andreának, a sorozat fordítójának, hogy részben szöveghű, részben meg ő adta közkincsé a fogalomtár magyar megfelelőjét. Volt szerencsém vele személyesen is találkozni, mikor Rhage könyvét rendeltem tőlük, így az a példány névreszólóan van dedikálva ;).

Ha már fantáziavilágról van szó, és egy szinten akaratlanul is beleteszel egy fajta nehezítőfaktort. Én erre mondom az Omegát és az Alantasok Társaságát. Sosem nekik drukkoltam, hülye is lennék, de kell, hogy legyen egy sötét, gonoszabb oldal, mert nem lehet minden rózsaszín.

A sorozat egy új szintre emelte nálam a vámpírok köré épített mítoszt. Később megismertem Anne Rice Vámpírkrónikáit is, ami szintén a szívembe lopta magát, de az alap Stoker bácsi volt. Amióta megszületett a FTT, azóta Warden anyám is igencsak előkelő helyet élvez olyan nagy neveket maga mögé utasítva, mint Kresley Cole, Laurell K. Hamilton, vagy éppen a riválisnak mondott Lara Adrian.

Az én pro-érveim:
» Addiktív. Nagyon-nagyon addiktív. Az első 30 oldal alatt úgy beszippant, hogy többé nem szabadulsz.
» A karakterek rendkívül embereiek, elfogadóak a másikkal szemben. Nem gond, hogyha az illető vak, néma, féllábú, úgy elfogadják, ahogy van.
» A szex ízlésesen van megírva, semmi olyan dolog, amitől azt mondanád, hogy ez katasztrófális.
» Phury, Rehvenge és Manny. Nálam a top három abszolút favorit karakter. Mindenki mondja Rhage-t vagy Vishoust, de nekem ők hárman. És ebből csak az egyik testvér.
» Úgy betekintést enged egy elképzelt világba, amit J. K. Rowling óta talán csak George R. R. Martin tudott megalkotni. 
» A harcok reálisak, mindig van kiért izgulni.
» Simán bele tudod magad képzelni egy-egy női főszereplő helyébe, és így birtoklod azt a hímállatot, akivel összehozta Ward.
» Mindig van valami vicces jelenet, amitől felvidulsz. Elég csak a Beavatást elolvasni.
» A történet bizonyos mértékig összefügg, de tényleg jó, ha sorrendben olvasod. 

Kontra érvek? Egy függőtől
(csak a rend kedvéért, mert én elfogadtam szinte minden hibát)
» Sok az irreális utálat egyes karakterekkel szemben.
» Eddig egyetlen logikátlan dolgot találtam, ami engem személyszerint kiérdemelte az első negatív véleményem: Dr. Jane Whitcomb.
» A korábbi főszerepet kapott karakterek az újabb kötetekben el-eltűnnek.
» Sokat kell várni a fordításra.
» A borítók nem egységesek (angol kötetekben már a méretük sem egyezik...)
» Az alantasok az utóbbi időben eltűntek a képből.

Még ezek fejében is, mindenkinek ajánlom. Bátran írjatok hozzászólást, ki mit gondol a sorozatról :). Szívesen beszélgetek erről a sorozatról. Nálam határozottan saját polcot uralnak.

A cikk egy a korábban blogomon megjelent poszt alapján született meg, egyes részeit onnan másoltam!