Kedves Királynők és Királyfik!

A mai bejegyzésben a bejárós életmódról szeretnék nektek pár mondatot szólni, fogadjátok szeretettel!

Közel 6 éve űzöm már a bejáróskodást. Hogy is kezdődött? Legelőször ugyebár egy 30 kilométerre az én városomtól lévő gimnáziumba jelentkeztem, kollégiumot nem is vettük számitásba, mert előtte az a gimi, ahova eredetileg mentem volna, borzasztó élményeket eredményezett. Tudni kell, hogy bár nem sok ez a 30 kilométer, fél óra kb., de itt nincs olyan busz, hogy végigmegy egyik várostól a másikig, mert közbe esik még egy relativ nagyobbb város, ahol minden egyes alkalommal át kell szállni, és minimum fél órákat várni.

Szeretem? Dehogy is, utálok buszon utazni, a vonatokat még csak-csak elviselem, sőt, kifejezetten kedvelem is, de buszra csak akkor szállok fel, ha nagyon muszáj. Tömegiszony, ugyebár. Ennek következtében anyukám már gimi második osztályától folyamatosan reggelenként elvitt iskolába (első éven még apukám, mert akkoriban ott dolgozott), esténként pedig azzal a busszal jöttem, amin nincsenek sokan.

Igy könnyen rá lehet jönni, hogy bár alapáraton a bejárósság nem túl költséges, ez kb. 3000 körül lett volna havonta, nekem nagyon nem ennyibe kerül. Ez, hozzá a vonatbérlet, valamint még az, hogy anya minden reggel elvitt iskolába nagyon felemelte a költségeket.

Egyetemen már más a helyzet, hiszen már megvan a jogositványom lassan két éve, igy eléggé jól be lehet jönni a vezetésbe, valamint nekem olyan szempontból szerencsém volt, hogy a keresztszüleim lecserélték az autójukat, igy a régit megkaphattam én, igy nem kell anyát is minden reggel szabaddá tenni, valamint lényegesen kevesebbe kerül.

Miért is jó bejárósnak lenni?

• Minden nap a saját ágyadban aludhatsz
• Minden nap eheted a szüleid főztjét
• Hétvégére sem fogsz éhenhalni
• Nem kötelező közösségben lenned 0-24-ben
• Olcsó (30 kilométer kb. 3000 FT)
• Délután és este azt csinálsz, amit akarsz, nem vagy kötve sem vacsoraidőponthoz, se szilenciumhoz
• Nem kötelező akkor is lent ülnöd a szili-teremben, mikor egy pöpp házid/tanulnivalód sincsen (gimi)
• Nem kell végighallgatnod, végignézned, ahogy a csoporttársaid, lakótársaid, kolitársaid napi szinten taccsrészegek (egyetem!)
• Nem kell aggódnod, kivel kerülsz egy szobába
• Nem kell aggódnod amiatt, hogy milyen is lesz a koli belseje, mennyire felszerelt (vagy nem)

Miért nem jó bejárósnak lenni?

• Ha este hatkor végzel, még utána legalább egy fél óra-óra mire haza is érsz és le tudsz pihenni
• Ha tömegközlekedsz, nem biztos, hogy mikor végzel, akkor indul busz/vonat
• Kimaradsz a nagy közösségszervező partikból a koliban
• Általában minden délutáni/esti programról lemaradsz
• Te a kolisok szemében mindig csak egy bejárós leszel, sosem teljes mértékben csoporttárs
• Kifáradsz a napi kb. 2 óra utazásba
• Sosem tudhatod, milyen a forgalom, útviszonyok, ezért télen mindenképpen hamarabb kell indulnod valamivel
• Ha baleset van reggel, nem biztos, hogy jószivű a tanár és elfogadja
• Ha baleset van este, és tömegközlekedsz, lehet, hogy a csatlakozás nem vár be
• SOKKAL hamarabb kell kelned, mintha kolis lennél

Körülbelül ennyi lenne. Én  őszintén szólva inkább vagyok bejárós (főleg igy, hogy van autóm és meg tudom oldani), semmint legyek kolis, és "adjam el a lelekem a sátánnak" - belsős poén egyik csoporttársammal, valahogy igy definiálta a kolisokat. (Of course vicc, nehogy komolyan vegyetek~)